Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


L O N D O N

2012.12.26

 

 

 

 

  

  

  

 

nov.22. - röppentem az angol fővárosba a fapados WizzAir-rel. Repjegyet vejem rendelte, mert nem tudtam miket kell még beixelni. Most már ezzel is tisztában vagyok. Hátha...

 

Életem első repülő útja volt, amit sok-sok információgyűjtés előzött meg. A családon kívül internetes barátnőim  bőségesen elláttak tanácsokkal. Legtöbb segítséget SokKatától kaptam, aki gyakran röpköd a világban, Londonban is járt többször. Ezer köszönet fáradozásaiért.

Izgalom azért még akadt bőven.

Először kiderült a WizzAir sem indít buszt a repülőgéphez, sátorban kell vesztegelni, ahol sem víz sem mosdó sem ülőhely nincs. Utolsó pillanatban felszállt a füst.. A sajtó annyira rászállt a dologra, így visszakoztak.  

 

Újabb bonyodalom 20 .-n este köd lett. Több járatot töröltek. Felénk ugyan nem volt ekkora köd, de abban bíztunk dél körül azért szokott ritkulni.  Szerdán, amikor Anyuhoz mentünk Pesten  keresztül - M0 közepén baleset miatt több km sor volt. Nem volt semmi így sem a Rákóczi híd- volt Lágymányosi-.

 

Attól tartottam legjobban, rosszul leszek a gépen. Ez nem légből kapott dolog, leánykám mindig rosszul van, s igaz nagyon régen, a buszozást nem bírtam.  Vettem - Deadalon - gyógyszert, amit jó fél órával az indulás előtt vettem be, s nem is volt semmi gond.

 

Check-in elég gyorsan ment, a kézipoggyászra  ráragasztották a feltünő Small jelzést. Folyton azt írták a honlapjukon,  akkora legyen a csomag, ami az előttünk levő ülés alá befér. Mert ha nem !!! A felső csomagtartóban való elhelyezés esetén még rá kell fizetni. - okt. 24.-n vezették ezt be - Ehhez képest, a gépen, a kutya sem törődött vele. Közölték, lehet felülre, meg alulra is tenni!! Én alulra tettem, így bármit ki tudtam venni. Akinek nagyobb méretű volt a kézipoggyásza, büntit fizettettek vele még a beszállás előtt. Pl. visszafelé az előttem álló férfinek 22 Fontot kellett leperkálnia valójában a semmiért.

 

Biztonsági ellenőrzés:

 

Barátosném a lelkelmre kötötte, csak 1 csomag lehet nálam, semmi más, kabát rajtam. Ehhez képest, a kabátot le kellett venni, betenni a ládába, ideraktam az aprópénzt, nadrágomról az övet, és a kézipoggyászt. Levetették a bakancsomat is, ami már csak 1 másik ládába fért. Ezután átsétáltam a biztonsági kapun, csak szemüvegem volt rajtam, de no problem. Visszaöltöztem, s indultam a pazar látványú váróba.   

 

Eszméletlen mi mindent vásároltak ott az utasok!!.  Mosdó írtó hülyén van kialakítva. Az egyik végében csak férfi - riktig idementem - a másik végében csak női van. A ködös szürkeségben látszott valami szemetes kuka halomszerűség a betonon, meg pár felszállásra váró repülőgép. Fotó majd lesz.

 

Azon aggódtam, hogyan találom meg a beszállókártyán feltüntetett beszálló kaput. Hát....... én biztos másként csinálnám.. Az hogy beszállás, vagy kapu sehol nincs feltüntetve semmilyen nyelven. Van egy oszlop, amin A s egy másik, amin B betűk láthatók , nyíllal jelölve az irányt. Nekem a B kellett, el is indultam arra, s akkor már a számok is előjöttek. Tágas, szép váró, kényelmes székek, normál hőmérséklet, még kevés utas. Egy  nő lerohant kérdőívvel, kitöltöttem, mire kész lett sorba jöttek a népek. Időben  megkezdődött a kiengedés, felszálltunk a buszra, ahol rengetegen voltak. Azt már tudtam, hátul kell maradni, hogy elején tudjak beszállni a repülőre, s válogathassak helyet. Fapadoson mindenki oda ül, ahova akar, vagy ami jut.  Elöl-hátul lehetett felszállni, én hátulra mentem , sikerült ablakhoz ülni. 

 

 Mit össze kacskaringózott a busz a repülőig meg az is a betonon, mire egyenesbe ért, s el kezdett gyorsulni.

 

Semmi különöset nem éreztem az emelkedés során, - órám itthon maradt -s nem tudom mennyi ideig is tartott. Tejcsokis mazsolát eszegettem közben, fülem se dugult be, semmi bajom nem lett. Hurrráááá!!

 

Egyszercsak láttuk a napot, s a felhők látványa szinte leírhatatlan, de megpróbálom.  Olyan, mint egy hómező, de nem sík az alja, hanem buckás a felhőgomolyagoktól, s messze-messze mintha hegyek lennének a felhőtorlaszok. L e n y ű g ö z ő!!

 

Természetesen fényképezőm ekkor már kezemben volt, s kattogtattam rendesen. Kicsit zavaró dolog helyenként a koszos ablak. Aztán ez a látvány egy idő után megszűnt, fehér massza lett az egész. Olvasgattam a friss Nők Lapját, de feléig sem jutottam, hisz kezdett alattunk kirajzolódni a táj. Láttam tavakat, házakat, folyót. Kénytelen voltam fotózgatni. Azon agyalogtam, milyen ország felett járhatunk.. Újabb nagy látványosság, ahogy elhagytuk a kontinenst, s a tenger fölé értünk. Nem sokkal később kirajzolódott a brit part. Ahogy lejjebb és lejjebb ment a gép , egyre szebben látszódott a térkép alattunk. Fura rajzolata van a nem piros tetős, téglás házaknak felülről.

 

Időben megérkeztünk Luton reptérre, de csak elöl lehetett leszállni, ami jó ideig eltartott hátulról. Közben láttuk, hogyan dobálják a masinára a csomagokat. Viszont a  repülőgép egész közel áll az épülethez és  sok-sok repülő tartózkodik  a betonon. Vissza is így volt, csak pár lépést kell tenni az épülettől, itt nem kell busz.

 

Beléptetés gyors - vissza kiléptetés is - de a csomagokra nagyon sokat kellett várni. Amint kiértem Krisztit egyből megláttam, persze picsogva ugrottam a nyakába.

 

Képek itt láthatók!!!

 

https://picasaweb.google.com/107901327469639685789/LONDON#

 

Közlekedés

 

Naggyon  jóó!!!

 

Eőször a Luton reptéren  távolsági buszra szálltunk. - Green line 757- Az én jegyem a repjegy része volt, ezért így olcsóbb. A busz bent állt a kijáratnál, nagy csomag szépen elfért a rengeteg többi között. Minden ülés biztonsági övvel felszerelt, de azzal nem foglalkoznak ki használja. - Mi nem használtuk. - . Jó sokat utaztunk, ablak mellett nézelődtem milyen is ez a bal oldali közlekedés. Autópályán haladtunk, így csak fordított volt minden. A mi fogalmaink szerinti belső sáv az alap, a mellete levők a külsők, a gyorsítók. Jó minőségű autók haladtak mellettünk. Sok Audi, Mercedes, Nissan, 1 Skoda valamilyen, ne, tudtam megfigyelni,  de  Suzuki nincs!!

Sokan leszólják a fapados  járatokat, mondván  milyen messze  - kb. 50 km - van a városközponttól.  A fanyalgók gondolom  PESTIEK lehetnek.  Nekik jó, nem probléma kijutni a reptérre, kék busz is jár. De az összes vidéki!!!  Dunántúlról átjuni a másik oldalra!! De ha keletről megy valaki mondjuk Miskolcról, aznap nemigen ér oda. Nekik legalább 1 nappal  előbb el kell indulni. Akkor meg mi van messze???

Nem mentünk végig a busszal. Visszafelé is ezzel jöttünk, de máshol száltunk fel, mint ahol leszálltunk. Az a szokás, ha nem egyértelmű  van-e felszálló,  - hisz  a megállóban más járművel is lehet utzazni -  le kell inteni a buszt. Leánykám is így tett. Ezzel most már egyedül is el tudnék menni. Oszt majd bilibe lóg a kezem..

 

 UNDERGROUND - Földalatti  - TUB

 

 Ez egy csoda.  

Rengeteg vonala van, - 8 vagy 9 - amiket színekkel jelölnek. Mi legtöbbet a pirossal - Central Line - közlekedtünk. Pirosak a kapaszkodók, s az egyes megállókban, az állomásokat feltüntető neonok. A barna vonalon ez barna, de pld. a lila útvonalon nem volt lila a kapaszkodó.

Nagyon hosszú útvonalakon járnak, nagy sebességgel közlekednek,  írtó hosszúak a szerelvények, TISZTÁK, belül tágas. Formája nem szög egyenes, mint  Pesten, kívül-belül hajlított, áramvonalas. 

A legnagyobb csoda a beléptetés.

Nincs a visszataszító biztonsági kommandó,  bliccelni lehetetlen. Kaptam egy chip kártyás bérletet,- nem fényképes, bárki használhatja -   amit a bejáratokon az érzékelőre  kell helyezni bármelyik felével. Ha zöldet mutat a nyíl, beléphetek. A bejáratokat   sok fém forgókarral látták el, előttük 2 szárnyú fa kapu csapódik ki , mint a western kocsmákban, csak ezek mérete sokkal kisebb. Csúcsforgalomban - amiben nem volt részem- nincs idő az ajtók becsapódására, csak a zöld nyilat kell nézni. Nagy csomaggal külön kapun lehet bejutni. Kijáratkor a kártyát ugyanígy kell használni, mert a megtett időtartam - távolság után vonja le az összeget. 

 

 metrokartya.jpg

 

Nagyobb helyeken jelzi, mennyi érték van még a kártyán, s pillanatok alatt a bejáratok előtt feltölthető újabb összeggel. Nem olcsó, én kb. 35 Fontot utaztam el, de sokat mentünk-jöttünk.

 

Azt kell figyelni, a beérkező szerelvény elejére mit írnak ki, mert 1-1 állomásról más-más helyre is indul ugyanolyan színű járat. Mindent udvarisan , időben bemondanak, nem kedves utasok a megszólítás,

Ladys and Gentlemens !!

 

Ezenkívül aztán a többit nem értettem, de amikor elmondták, akkor már a lényeget felfogtam. 

 

Ami fura volt számomra:

 

Kijárat   Exit  , amit mindenki ért , ritkán látszik. Most innen úgy rémlik, ezt csak a föld alatt tüntetik fel, amikor kiszállunk a kocsikból. Sokat mennek ezek a járatok a föld felett, s itt  az állomás  neve  felett   Way out  - kijárat  olvasható.

 

 metromegallo.jpg

 

Azt hiszem, ez csak árnyalatnyi különbség, inkább kifelé vezető utat jelent. 

 

Piros busz

 

Talán nincs olyan, aki nem látott ilyen emeletes buszokat képen, vagy filmekben. De azért  más látni és megszeretni..

 

Nagyon feltűnő látvány, rengeteg van belőlük. Ahol nincs annyi  utas , csak szólóban járnak ezek a járművek, nincs emeletük. Olcsóbb a földalattinál, mert csak felszálláskor kell használni az Oyster kártyát akárhány megállót is megyünk. Nyilván 1-2 megállóért nem érdemes használni, de nagyon hosszúra sem, mert lassúbb a földalattinál. Viszont  a látvány  csodás az emelet első sorából!!! Ha több időm lett volna, ezzel jártam volna be a főbb útvonalakat.

 bus.jpg

 

 bus-zold.jpg

 

A zöld busz a piros elődje. Menet közben össze-vissza ugráltak le róla.

 

Gyalog

A piros lámpa és a zöld itt is egyértelmű, de..... Az áthaladás már komplikáltabb. Alapvetően a bal oldali közlekedés miatt, a gyalogos átkelőhelyen az aszfaltra festik

 

 nezz-jobbra.jpg

 

Nézz jobbra 

 

de van sok

 

 nezz-balra.jpg

 

Nézz balra is!!  

 

 Városnézés 1. nap

 

  Reggel 9-kor indultunk otthonról, "metrózgattunk," egy átszállással , s ahogy felértünk a föld alól, - nem tudtam hova is megyünk - nagyon szólni sem tudtam. Ott virított előttem a Parlament az oly ismert óratornyával, a Big Bennel. A Temze másik oldalán az óriáskerék, London Eye - szem-.

Az idő tiszta, igaz, a Big Ben felől már sütött nap, de  a látványt csak emelte,  a fotózás kissé komplikáltabb lett. Közben suhantak a piros emeletes buszok, nem győztem ide-oda kapkodni a fejem.

 

A feljárattól jobbra indultunk tovább, a Palament   másik oldalára jutottunk, s az út másik oldalán kis tér nyílt sok szoborral, közülük a legismertebb és leghíresebb, Churchill bronz szobra. Hajadonfőtt, katonaköpenyben, bottal mintázták meg, állítólag az általa kijelölt helyen, a Parlamenttel szemben.

 

churcill1.jpg

 

Volt még sok szobor, de sajna a személyek többségét nem ismertem. Lencsevégre került még  :

Derby - rabszolga-felszabadító gyarmatügyi miniszter 

Abraham Lincoln  - USA 16. elnöke, aki meghírdette az összes rabszolga felszabadítását, s ezért merénylet áldozata lett. Ez a szobor hű  másolata , az eredeti nek, ami Chicagóban áll.  

 

 Nelson Mandela - Aki még él, Dél Afrikai Köztársaság 1. színes bőrű Elnöke. A fiatalságunk egyik hőse, aki  apartheid ellenes politikája miatt többet ült börtönben mint aztán jóval később hatalmon. 

 

 Ahogy a szobrokat övező csendes kis parkból  kiértünk, máris szemben álltunk a Westminster -apátsággal. Előtte megint rohangáltak a piros buszok, autók, s rengeteg nézelődő, mint mi. Tipikus gótikus stílus, de mesés látvány. Eredetileg a bejárataa a Szt. Margit templomból nyílt, de ma már önálló főbejárattal rendelkezik, amit szinte mindenki látott képekről.  Táskánkat átnézték belépés előtt, persze fotózni bent nem lehet. A főhajó a királyi család ceremóniájairól jól ismert, de a többi........

 

Órákig bolyongtunk ezer éves  királyi  és egyházi személyek sírjai, kriptái között. Nem mindenkinek itt őrzik a hamvait, pld. a  Művészeknek külön emléksarka csak szimpla emlékhely, de bekerülni nem olyan könnyű oda. Ezt elmesélni meg sem kísérlem, hisz mindent mi sem tudtunk bejárni.

 

 Ragyogó napsütésben - ide kellett jönnöm a napot látni - mentünk vissza a Big Benhez, áthaladtunk a Westminster hídon és a Temze déli oldalán sétáltunk. Ahogy odaértünk a  London Eye-hez kérdezték tényleg fel akarok-e ülni. Mielőtt elindultam volt ilyen vágyam, ha tiszta az idő. Hát az adott volt..  De a fiatalság hülyeségnek tartotta. Nagy sor állt, jó drága, 16 Font , s mivel még messzire mentünk kihagytam.  32 kabinja van, London 32 kerületét szimbolzálva, de a számozása 33, babonából a 13-t   kihagyják.

 

Ahogy a folyóparton haladtunk a városnak mindig más-más arcát láttuk. Közben utcai árusok sokasága, és mutatványosok..Nagy merítő hálóval egy  ember hatalmas szappanbuborékokat eregetett, volt két  kimaszkírozott figura, akik mereven álltak, s egyszercsak megmozdultak,. Még jó, hogy nem előttem. No, aztán rengetegen fotóztatták magukat, főleg gyerekeket velük. Mindezért perselyükbe apró pénzt dobálgattak. Csak engedéllyel működhet ilyesmi, nem túl sok volt, de kedves színfolt. 

 

Van egy  csak gyalogosoknak épített  híd  a Temzén, - Milleniumi híd  - amit nem olyan régen adtak át. Kb. 10 éve , s az 1800-as évek óta ez az egy  új építésű híd van. Első átadás után pár nap múlva lezárták, mert nagyon kilengett, ezért imbolygó hídnak nevezték el az emberek. Pár év múlva megnyílt megint, most már nem imbolyog , de sajna nem volt idő  átmenni meg visszajönni rajta. A túl oldalon a Szt. Pál Székesegyházhoz vezet a híd, messziről, sok sökszögből láttam az épületet, de ebben sem voltunk.

 

Volt itt látnivaló bőven. Lenyügöző a régi hidak, épületek , egyéb emlékek és a modern üvegcsodák elképesztő látványa.  Egyértelmű a gazdagság, de nem irritáló, nagyon esztétikus. 

A történelem során számos esetben tettek gazdagságukért,  összerabolták amit tudtak. Persze megtette ezt más is.

 

Belebotlottunk  egy hajóba, s már itthon derítettem ki , ez a Golden Hinde - Arany szarvas   hajó, aminek   Sir Francis Drake  alapozta meg hírnevét. Drake kapitány, talán így ismerős, nekem igen. 

 

 barka1.jpg

 

A lényeg, valójában kalóz hajó volt a többivel együtt de azok nem tértek vissza, rengetegen odavesztek. Erzsébet királynő  hallgatólagos engedélyével portyáztak, spanyol hajókat támadtak meg, fosztottak ki.Az 1500-as években az  első angol hajó, mely körbejárta a földet. Legnagyobb zsákmánya , s angol szempontból világra szóló siker  26 t ezüst, 36 kg arany, megszámlálhatatlan drágakő, ékszer. Az egyik spanyol hajóról 6 napig rakodták a  zsákmányt.  Saját szempontjukból jogos a büszkeség és le a kalappal a fennmaradt tárgyak megőrzése, közszemlére tétele előtt.

 

Fotókért klikk ide 

 

 https://picasaweb.google.com/107901327469639685789/LONDON#

 

 A gazdagság ellenére ott sem  mindig a kulturális emlékek az elsők.

 

 1949-ben, amikor egy amerikai színész és rendező először járt Londonban, meglepődött a tényen, Shakespeare színházát sehol nem találja. 20 éven át dédelgette álmát, felépíteni újra a Globe-t. Mindenki elképzelhetetlennek tartotta, de ő nem adta fel. 1970-ben létrehozta a Shakespeare Globe Trust-ot, s 1993-ban !!! elkezdődött a színház építése. Sajnos mire 4 év múlva elkészült Sam Wanamaker  elhunyt, de neve  örökre fennmaradt az általa  létrehozott és most is működő intézménnyel. 

Az épület 3 funciót lát el:

Globe -  színházként  profi művészekkel  tartja előadásait.

Globe Education - gyerekekkel ismerteti meg az író műveit

Globe Exhibition - kiállítás az író  életét  a korabeli Londont és az akkori előadásmódokat  mutatja be.

Persze csak kívülről láttuk, de a fiatalok voltak már többször előadáson !  

 Ballagva tovább a Temze partján megint hajózási, vizi dologgal találkoztunk.

Érdekes színű, forműjú Pub, rajta horgony, szigony emblémák. A neve is ilyesmi,

The Anchor - valójában Vasmacska .

 

vasmacska1.jpg

 

XV. században épült, az egykori Globe színház közelében. de a nagy londoni tűzvészben leégett, s csak 1963-ban épült újjá, folytatva kocsmai hagyományiakat. Persze új étteremmel bővült  a domború ablakok a Temzére néznek.

Az utcából kiérve egy nagy csarnokban ott áll egy óriási horgony, vagy tán ez is vasmacska. Mindenesetre jól néz ki, több helyről folyik belőle a víz.

 

 horgonyvas2.jpg

 

A folyón kissé odébb Belfast csatahajó vesztegel végleges kikötőjében 1972-től. Őfelsége flottájának büszkesége, bejárta a fél világot. A brit tengeri uralom eleven emlékműve, hisz látogatható.Páncéltornyos, hajó, aminek tornyából ágyúcsövek merednek az égre. Résztvett az I. és II. világháborúban, majd a koreai háborúban. A hajó gyomrától a parancsnoki fülkéig lehet benne bolyongani, de most  ezt is kihagytuk.

 

 belfast1.jpg

 

Innen már büszkén virít fő célunk, a Tower Bridge. Ahogy közeledünk, egyre szebb és szebb, a  régi és hiper modern környezetben. Mielőtt végképp odaértünk volna leültünk megenni 1-1 szendvicset, amire eddig egész álló nap nem volt idő.

 

 tower-bridge2.jpg

 Itt ettünk

 

Újult erővel mentünk a hídra, s váltottunk jegyet a benne lévő kiállításra. A tornyok több emeleten látogathatók, több helyen vetítéssel mutatták, magyarázták a híd építésének folyamatát.

Tábla jelezte, a németek azért nem bombázták le a hidat, mert ez volt a tájékozódási pontjuk.

 

A folyosókon kiállítás a világ legszebb, legérdekesebb  hídjairól és olimpiai helyszínekről.  Itt áll a mi Lánc-híd-unk is. Egy-egy helyen a folyosón kis kinyítható ablakokat helyeztek el a fotózni vágyók számára. Én természetesen éltem a lehetősséggel. Az utolsó helyiségekben technikai kiállítás van. Működő csillogó-villogó gépekkel, s olyan herkentyűkkel, amiket ki lehet próbálni, s működtetni. Leánykám nemigen látott ilyen masinákat , sőt amikhez hozzá is lehet nyúlni. Kissé félve, de annál nagyobb örömmel próbálgatta ezeket a herkentyűket.  A Csodák Palotája is tuti tetszene neki.

Pár óra múlva kissé fáradtan értünk ki, s indultunk  "sikátorokon" át  az Undergrand-hoz. 

 

Több irányból többször láttuk a nap folyamán  London legújabb és legmagasabb épületét. Hazafelé Beker Street-en épp ez elé kerültünk.

Lenyűgöző  az egész folyópart látványa. Nagyon szervesen illeszkednek egymáshoz az ősi emlékek   a modern banknegyed üvegpalotáival.

 

Egyik leglátványosabb a zöld színű, kupola szerű épület, aminek  Uborka a neve. Csak az első szintje látogatható, sok emeleti magasságban éttermek, kávézókból szép látvány lehet az egész városra tiszta időben, mint amilyen egész nap szépen kitartott. 

 

 Sok-sok km-el a lábunkban, teli élménnyel jó volt kicsit a föld alatt utazgatni. Hazafelé menet betértünk egy Pub-ba vacsorázni. Jó nagy helyiség, tiszta levegővel, mindenütt tilos a dohányzás!!  A söntésnél iszogattak helyiek, de inkább kisebb étteremnek néz ki. Az a szokás, amikor az étlapból kiválasztotta a vendég az enni-innivalót, odamegy a pulthoz, leadja a rendelést és ki is fizeti. Kizárt a fizetés nélküli távozás. Aztán kihozzák az asztalhoz a rendelést. Finom halat ettem chips-el, ami ott sültkrumpli s bónuszként járt hozzá desszert. Limonádét ittam, finom és bőséges volt. Hoztak az asztalhoz egy kis fa tartóban egy csomó kis tasakot, amiből annyit használtunk amennyi csak kellett. Volt benne chacup, mustár 2 féle, majonéz is 2 féle. Én egy majonézt vettem ki .

 

Innen már nem voltunk messze, épp hazaértünk, mire P.-val megbeszéltük MNS-en beszélgetünk. Jó volt hallani a hangját. Nem győzte hallgatni mi mindent láttunk. Érezni lehetett, most nyugszik meg, minden rendben van velem, élek!!!

 

Városnézés 2. nap  

Egész nap eső

 

Az első napi látnivalókat este Panorama utikönyvből olvasgattam sokáig, amikor már elvonultam szobámba. Reggelre összeállítottam az aznapi utitervet.

 Horse Guards ,Trafalgár tér, Madame Tussauds, Downing Street 10.

Ember tervez..........   

 

Ez valósult meg.

 

Meglepően sok ember volt az esőben a Trafalgár téren. Előre mondták a gyerekek hétvégén sokszor van ott tüntetés, vagy valami rendezvény. Nem tudom mi is volt ott, sok katonai dzsip meg egyéb herkentyűt láttunk  a tér közepén. Sajnos az eső miatt nem tudtam normális képet készíteni, a Nelson szobor teteje sehogy sem akart beleférni.

 

Innen mentünk egy látványos helyszínre, a Horse Guards - Lovastestőrök laktanyájához. Könyv szerint 11 órakor 40 lovas testőr őrségváltását rendezik meg.

 

Odamenet elénk bukkant egy szép boltíves épület. Mint kiderült ez az  Admirality Arch  - Admiralitás boltív. Viktórai királynő dicsőségére emeltette VII. Edward 1911-ben. Ez a felirat szerepel a boltív tetején. Érdekessége, a középső ív alatt csak a királynő haladhat át.

 

A 11 órás időpont közeledett, de ahhoz képest nem sok ember volt  a laktanya előtti téren. Viszont az átjáróban már  többen voltak. Ott álltak őrségben gyalogos és lovas testőrök rezzenéstelen arccal . Rengetegen odaálltak melléjük fényképezkedni, szülők gyerekeket, még beszéltek is hozzájuk, de hiába a testőrök állták a sarat.   

 

Aztán tényleg jött pár lovas testőr, a fényképezőm optikája már jó vizes volt, mire letörölgettem, nem volt időm nagyon állítgatni a videózáshoz,  s  túl közel jöttek,s így a lényeg lemaradt le is töröltem.

 

 

lovasgarda2.jpg

 

Jókis parádé volt.

 

Indultunk a Miniszterelnöki Rezidenciához, jó sokat mentünk A Downing Street-en, de még csak mindig a 72 volt. Nekem jól vizsgázott a vízálló dzsekim, de az ifjak sima kabátban voltak. Ott volt több telefonfülke, amik épp kiürültek az előző  fényképészkedők  után, s mi is megejtettük az én fotóimat.  Nem mentünk tovább, visszafordultunk , hogy  2 földalattival eljussunk  Madam  Tussauds  panoptikumát megnézni.

 

Olyan hosszú sor állt az esőben , egy idő után egy táblán

 Innentől  2 óra, amig be lehet  jutni. 

 

Hát...... nem maradtunk ott az esőben. Visszabumliztunk megint a föld alá, s átszállásokkal a Trafalgár térre érkeztünk  ismét.  Körbejártuk a teret, s így láttuk, a szökőkutak már nem működnek. A tér végén  van  a  National Gallery, s így a délutánt a képtárban töltöttük. 

 

Több mint 50 terem van, mi 33-ig jutottunk. Vannak termek korok szerint, festői stílusok szerint , olasz, némethalföldi, angol. No angol festőt aztán nem is ismertem.  A leghíresebb képek persze legbelül, 50 fölöttiben vannak Leonardo da Vinci... Majd legközelebb!!

Volt egy terem, ahol természeti képek voltak, a víz, a föld állatai...A többire már nem is emlékszem.

A  Víz témájában rengeteg hal volt a képen. Számolgattuk melyiket ismerjük. Nekem egész jól ment, de az asztalon volt pár szelet lazac. Nem jöttünk rá milyen is élőben, egyben a lazac, hiába nézegettük. Közben megjegyeztem, én még nem is ettem lazacot.

Nem???? Néztek rám, mint aki az űrből jött. Leánykám kijelentette no, ez lesz a vacsora. 

 

Hazafelé bementünk egy élelmiszer üzletbe - más üzletben nem is voltam-  s vettek mirelit lazacot, rukkolát, rizst. Én meg szétnéztem kicsit. Csirke, kaloforniai paprika ugyanolyan árban volt mint itthon a boltokban. Az eső végig kitartott.

 

Rövid idő alatt tényleg finom vacsora lett belőle. Idáig  kellett jönnöm, hogy lazacot ehessek!!!!!!

 

 Ki a természetbe és városnézés 3. nap 

 

 Terv:

Hyde Park, Buckingham Palace, innen piros 15-s emeletes busszal Tower Hill, Tower

 

Ez valósult meg:

 

Reggeli napsütésben indultunk a közeli  rétre,ami  leánykám szerint olyan  szép. HUP-ja mondta, sáros lesz. Rám néztek, én csizmában voltam, fekete elég rövid szárú nadrágban, ami az esőben is jól vizsgázott. El is indultunk. Addig nem volt gond, amíg betonjárdán haladtunk, de ahogy annak vége lett!!! Ahogy ráléptünk a fűre, tocsogott a víz!! Nagy pocsolyák, benne rengeteg sirály. Tényleg szép, jó nagy zöld terület, a végén játszótérrel. K. is csizmában volt, de bő szárú trapéz farmerben, ami fél lábszárig vizes lett, de szegény vejem edzőcipőben elmerült. Hiába mondtam menjünk vissza, cserélje le, de nem. Csak én problémáztam ezen. Szerintem nem kis feltünést keltettünk a földalattin a sáros cuccokban, de úgyis szabad program következett. 

 

 

reten1.jpg

 

Hideg nem volt, fiatalok már megedződtek az esős időben.   

 

Kensington Gardens (park)

 

Valójában a Hyde park nyugati fele , ez sokkal gondozottabb. Hatalmas fák, fű, no és sok-sok ember - vasárnap volt- . Rengeteg kutyasétáltató, de a kutyák szabadon rohangáltak, s  KERGETTÉK  A MÓKUSOKAT ,  azok rohantak fel a fákra. Mókusok  - szürkék - ennivalót akartak kunyizni, azért  mentek a járókelők közelébe. Később egy a térdemig felmászott a nadrágomon , de nem volt nálunk semmi.

 

 

 mokus1.jpgmokus-fan1.jpg

                                                              Mint a mókus fenn a fán ...

 

 Kiértünk egy tóhoz, a parton rengeteg vadliba  totyogott libasorba!! A vizen hattyúk, vadlibák, galambok, egyéb maradarak sokasága..  Nézőközönségből sem volt kevés, kicsit le is lassultunk az előző napok tempójához képest. Fotózgattam, videózgattam, s véletlenül megörökítettem egy kis gyerek vízbepottyanását. Ráadásul magyarok voltak, ami  csak a videó szövegéből derült ki. 

Itt lehet megnézni.

 

 http://www.youtube.com/watch?v=4zjZdq3naQI

 

Tópartot elhagyva  meglátogattuk az utikönyv szerint London legízléstelenebb emlékművét, az ALBERT Memorial-t. Kicsit giccses, és túlméretezett. Viktória királynő emeltette  " a hálás angol nemzet"  nevében az 1800-as évek közepén meghalt férje emlékére.  Még most is jó karban van, a napfényben messziről csillogott a több mint 4 m-es aranyozott szobor, ami több mint 50 m-es talapzaton áll, körbe rengeteg egyébszobor.

Viszont vele szemben, az út másik oldalán teljesen más stílusban,de fennségesen áll a Royal ALBERT HALL (Királyi Albert-csarnok). Ugyancsak a királynő   férjének emlékére épült.  Híres hangversenyterem, 8000 ülőhellyel, a világ legnagyobb orgonájával, közel 10.000 síppal ellátva.

 

Innen tovább sétálva, s átvágva  ösvényen 1-2 kanyaron  , s máris az igazi Hayde parkban voltunk. Végigmentünk  a szélén, de semmi igazán nevezetes helyre nem tudtunk eljutni a távolság miatt, valamint  időhiányában. Az egész park 158 hektár, beleférne az összes budapesti park. Hangulatában a városligetre hasonlít, de fűre lépni nem tilos.

 

Láttunk görkorcsolyázni tanulókat, bicikliseket, a sétány átvezetett  rózsaligeten, kissé odébb lovaglóknak kialakított homokos széles pálya, de sajna épp nem lovagolt senki. Nem győzöm hangsúlyozni a méreteket, milyen hatalmas az egész park . A középkor óta a zsúfoltsággal küzd a város , de ennek ellenére ma sem épült be, megbecsülnek minden talpalatnyi zöld területet.!!

 

Gondoljunk csak a Pál utcai fiúkra . Oda a Grund, Füvészkertből is alig van valami.

Találtam egy felülnézeti fotót a Hyde parkról a Net-en, felteszem hogy érzékeltessem miről is beszélek.  

 

 

 hyde.jpg

 

Végül egy parkból vezető széles sétány  a Buckingham  Palace (Palota) -hoz vezetett. Díszes kovácsoltvas kerítés zárja el a Palotát a látogatók elől. Maga az épület előlről is nagy, de teljes mérete innen nem is annyira látszik. Középen ott lobogott az angol zászló, ami jelzi, a királynő itt tartózkodik.

 

buckingham-diszes-kapuja.jpg

 

 

A  Palota előtt  áll  Qenn Victoria Mamorial  - Vikrtória királynő emlékműve . No, ez ugyanolyan csicsás, hivalkodó, mint az Albert Mamorial.

 

Egy mesterségesen feltöltött dombon  sok lépcső vezet  a királynő  talapzatához, aki érdekes módon háttal ül a palotának, s felette aranyozott szobor, a Győzelem szárnyas istennője.   Körbe is rengeteg szobor, alul és felül is. Viszonyt innen sokkal jobban látszik a Buckignham Palota. Szerencsénkre akkor épp elbújt a nap, egyébként velünk szemben lett volna, ami lehetetlenné tette volna a fotózást.

 

Pontosan nem tudtam mennyi kép fél el a fényképezőmön, ezért kezdtem spórolni a tárhellyel, nehogy  a nap fénypontja aztán lemradjon.

 

Utikönyvből kinéztem, a 15-s  busszal a Hyde Park -Marbl Acrh- eljuthatunk a Tower of London-hoz.

 

No, ez jó messze volt, de vejem okostelefonjával kiderítette  már nem is onnan megy a busz. Így aztán ellenkező irányba kutyagoltunk, de lépten-nyomon látnivalóra bukkantunk.

 

 A sétány végéről jól látszott egy diadalkapu, ami a Wellington Arch (Wellington diadalív). Kis méretű görög kapu, aminek tetején eredetileg a waterlooi győztes, Wellington hatalmas lovas szobra állt, ami az angoloknak nem tetszett, nevetség tárgyává vált. El is vitték onnan, sőt Londonból is, a kaput meg lebontották , majd vele szemben újra felépéítették , s épp 100 éve került fel a tetejére a négylovas harci szekéren Győzelem istennője, kezében babérkoszorúval.

 

 Azért Vellington sem maradt szobor nélkül. A közelben áll lovas szobra, de ez nem az , amit a diadalkapuról levettek. Abba az irányba néz, amerre haláláig lakott.

 

 Itt áll egy első világháborús emlékmű is, ami 3 bronz katonát ábrázol, s a második vilgháború után kiegészítették  az újabb nemzedék hősi halottainak emlékére is.

 

Több háborús emlkéművet láttunk  tegnap is az esőben.

 

 Elhagyva ezt a sétányt, egy utcában felbukkant egy középkori ,vár, vagy palota több tornyos, bástyás, épülete. Vörös téglából épült, de fehér  kőből kirakott vízszintes sorok taglalják, ettől egyedi. Kiderült, ez a St. James's Palace - Szt. Jakab palota- bejárata jó messze, a St. James's Sreetről nyílik, de sajna nem látogatható. VIII. Henrik építtette, a bejárat két magas torony, közötte egy érdekes alakú óra. Innen nem is látszik milyen hatalmas maga az épület.

Ezt is testőrök őrzik, de az én fotómról  nagy bánatomra , lemaradtak, igaz jó messze voltunk.

 

Maga a Palota nem látogatható, de a hátsó udvarba be lehet jutni, s barangolni a zegzugos ősi falak közt, de most erre nem volt idő. 

 

A Palotától vezető úton szép, korabeli , 200 éves kis magánpaloták sorakoznak, s közülük feltűnő egy modern lakóház , ami remekül passzol a régiek közé.  5 emeletes az épület, uralkodó eleme az üveg, de   márvány erkélyek , mellvédek tagolják bronz ablakkeretekkel. Az ára gondolom  égbeszökő lehet!!

 

 Innen mellékutcákon iparkodtunk a buszhoz, s kiértünk a Paccadilly Circus-ra. 

 

Ez az a hely, ahova nem is akartam  eljutni. Egy nagyon forgalmas körtér, mindenki a fényreklámokról ismeri, de ebben én sose láttam semmi rececét. Persze az utikönyvekben régi fényreklámok szerepelnek, legalábbis én mindig Sanyo, TDK-s  fő reklámokat láttam.

 

Persze azért én is fényképezgettem, ha már ott vagyunk, de olyan késztetést nem éreztem, hogy én is rajta legyek a képen. A buszmegállóban leszólított egy srác, hogy fényképezzem le a mobiljával, hogy a fényreklámmal viríthasson.

 

Most ilyen reklámok láthatók:

 

piccadily-circus1.jpg

 

 

Megérkezett a buszunk, s gyorsan felszaladtunk az emeletre és elfoglaltuk az első sorban helyünket.

 

Ez egy csoda!!!!!

 

 Páholyból csodáltuk az elénk táruló látványt.

 

Sokat fényképeztem. Végre teljesen le tudtam fotózni a Trafalgár teret. Érdekes volt a Szent Pál Székesegyház  különböző nézőpontból látszó tornyai, ahogy közeledtünk feléje.

 

Szívbaj kerülgetett, ahogy a sofőr araszolgatott a parkoló autók között. Onnan föntről úgy tűnt, el sem fér a kanyarban, s mindjárt letöri a visszapillantó tükröket. Természetesen ez nem következett be, balesetet, vagy annak nyomát  sehol nem láttunk.

 

Tower Hill -nél (Tower domb) kászálódtunk le a buszról. Sajnos késő volt, iparkodnunk kellett a Tower várba, s itt nem tudtunk körülnézni. Vasárnap előbb zárnak a múzeumok. Jó másfél óra alatt kellett körülnéznünk, holott egy jó fél napot is eltölthetnénk. 

 

Hatalmas az egész erődítmény, ami valójában egy citadella, s egész Európában a legősibb.  Eredetileg csak a Fehér torony állt, később bővült, terjeszkedett. Kettős falrendszer veszi körbe , ami  ötszög alakú, s 5 hektárnyi területen fekszik.

 

Királyi tulajdonban van, testőrök őrzik védik évszázadok óta.Volt királyi rezidenzia, várbörtön,állatkert , királyi ékszereket most is itt őrzik. Sajnos ezt már nem tudtuk megnézni.

Hat holló

A legenda szerint addig áll fenn az angol királyság, amíg hollók laknak a Towerban.  Azon a napon, amikor elhagyják a Towert, pusztulásba dől a monarchia. Hogy a királyság fennmaradása biztos legyen, a Tower őrei közül egy hivatalosan felel a hollók jólétéért. A biztonság kedvéért szárnyukat levágják, s párat zárt kalitkában tartanak.  Most nyolcat őriznek.

 

 Láttunk fegyverkiállítást, lovagi ruhák tömkelegét, pénznyomtatást, királyi, lovagi egyéb öltözetet, zászlót, börtönbeli kínzóeszközöket. Minden toronynak, bástyának külön neve és története van. Nagyon sok helyről ki lehet jutni a szabadba, s más és más oldalról tárul elénk a vár 1-1 részlete, s az azt körülvevő város részlete.

 

 

towernel.jpg

 

 

Sötétedett, amikor kiértünk, s nagyon élveztem az esti fényeket, amit eddig nem láttam.

 

Fájó szívvel köszöntem el a várostól

 

G o o d   b y   L o n d o n  !!!!!!!!

 

Hogy ne kelljen visszalapozni, a képek itt érhetők el!! 

 

https://picasaweb.google.com/107901327469639685789/LONDON#

 

 

 csokrom.jpg

 

 Itthon ez a gyönyörörű csokor várt rám!!!!!!! 

 Ezért  (  is ) megérte hazajönni!!

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nagyon vártam

Kati,2012.12.28 15:41

Élmény még olvasni is!Annyi mindent láttál ebben a pár napban.Kiválóak a fotók és a bezsámoló. Köszi
Még kíváncsi volnék a "gyerekekre" vagyis Krisztikére és férjére. Hol laknak hogy élnek, hogyan érzik magukat? Mikor mész legközelebb? Már nem is lesz idegen az idegen ország:)
Puszika

Jól felkészültél!

kati,2012.12.17 18:43

Te jobban felkészültél a viszontagságokra, mint az idegenvezetőid:)).Egyszer én is szívesen sétálgatnék a Hyde Parkban, főleg a mókusok miatt.Tower?
Puszi

nagyon jóóóóóóóó

kati,2012.12.11 22:24

Kétszer is elolvastalak ma + tegnap is :)). Mennyi látvány, mennyi élmény, mennyi tapasztalás! Várom a folytatást:
Hűséges olvasód:)

magdolna.hajas@gmail.com

Magdi - Mukka,2012.12.08 21:43

Kriszti!

Nagyon jó a beszámoló, a képek meg csodásak, látszik, hogy nagyon élvezted, kár volt félni a repülőúttól.
Várom a folytatást.
Puszi

Magdi

Mennyi élmény!

Kati,2012.12.07 17:58

Egy nap alatt szinte londonivá váltál :))! A következő nap gondolom lazább volt, én legalábbis össze estem volna az első nap után. Nagyon jók a képek is.Puszi

első nap

Kati,2012.12.05 15:38

Jó sok mindent láttál már az első nap. Kár, hogy nem szálltál fel az óriás kerékre. Persze lehet, hogy én is sajnáltam volna rá a pénzt (Gy. biztos nem hagyta volna ki), no meg amúgy is volt sok program. Mennyi történelmi személy, épület stb! Köszi a részletes leírásokat! Amit láttál, az már a tiéd!!!:) Most megnézem a picasa-t, aztán várom a következő részt!
Puszi

Re: első nap

Tinka,2012.12.05 18:47

Még nincs vége az első napnak, remélem ma tán végzek vele.!!!

Érdekes volt!

Kati,2012.12.03 12:53

No, akkor közlekdni már tudunk ill. tudtál Londonban. Várom a folytatást!

Térkép e táj

Kati,2012.11.30 17:12

Köszi a folytatásos regényt. Mennyi élmény és izgalom lehet még a tarsolyodban! Tudtam én, hogy nem fogsz elveszni :))! Puszi és várom a folytatást

csigo.zsuzsa@gmail.com

Pici,2012.11.30 11:18

Mindigis szerettem volna WizzAir-rel utazni (olyan szép rózsaszin, s elegánsgép) de sosem sikerült- idáig. Nem adom fel...

London

kati,2012.11.29 16:45

:)))))))))))))))))))))