www.tinka1.hu

Negró vagyok, 2 éves. Menhelyből kerültem gazdáimhoz májusban. Náluk igazi otthonra leltem, szabadon és boldogan élek az udvarban. Néha ugyan megkötnek, de hát mit csináljak, amikor olyan rossz szagú idegenek jönnek, ugatnom, morognom kell őket, minek jönnek oda.

Ahogy bejött a hideg idő, egyedül maradtam kint, de minden nap jönnek hozzám. Úgy örülök, amikor meghallom jönnek, ugrálok össze-vissza, de ennek nem örülnek, főleg a gazdasszony nem. Nem értem miért, csak nem a ruháját félti tőlem?

Kosztra aztán egy rossz szavam se lehet. A menhelyen csak száraz tápot kaptam. Itt meg főznek nekem. Az Auchanba vesznek csirkelábat, nyakat, far-hátat, de nem adják ám oda egyből. Szétcsomagolják, lefagyasztják és aztán megfőzik. A nyers húst nem szeretem!!

Még vitamint is kapok, kerül bele sárgarépa, zöldség, hagyma, paprika, paradicsom.

Mikor a hús megfő,  tésztát  is főznek bele, - amit a Cerbona gyárban vettek.-  No e nélkül én aztán  el  lennék, de azért jó ízű. Persze először kiválogatom belőle a húst, csontot, s mikor az elfogy, s más már nincs , örömmel megszem, hisz azért jó ízű.  

Gazdám még az ólamat is védi a hideg , és a szél ellen. Tett bele jó sok szalmát, s még a bejáratom elé szalmabálákat is elhelyezett. 

Szóval, nagyon jó helyre kerültem, de az igazi az, amikor kirándulni megyünk. Mostanában ez is ritkább ugyan, de ha jobb idő lesz  és ráérnek gazdáim biztos megyünk megint.

 Szoktam kapni ám nassolni valót is!! Ma pld. - okt.20- egy kis roseblit és rántotthúsból csontokat kaptam. Hűű de finom volt.  

Imádom a palacsintát, a süteményt !!

                                                                 Mikor adsz  már???

 Reggelire kutyaszalámit kapok. Jó hosszú az a rúd, de a gazda csak 3 szeletet vág le nekem naponta, igaz elég  vastag ám a szelet. Sokszor nem is eszem meg egyből, szoktam elásni is belőle a szűkösebb időkre.

 Jó ez a szalmabála, csak épp nem látok ki tőle.De  megoldottam a problémám. Felugrottam a szalmabála tetejére, ülve, fekve szépen elférek. Így már szemmel tudom tartani a birtokot. 

Egyre hidegebb van, de segítenek rajtam gazdáim. Újabb szalmabálát helyezett el gazdám az ólam elé. Erre már nem tudok felmászni, de az ólban egész jó idő van. Még 1 pufajkát is tett alám. 

Érdekes ez a fehér ízé, de nem zavar. Szaglászni ugyanúgy tudok benne. Heverészni ugyan nem fogok benne, de menni nem rossz azon. Még a szomjam is csillapítja, ha befagy a vizem. Pedig naponta adnak friss meleg vizet, de nem tart sokáig. Étvágyam azért van, ma hoztak egy kis csülköt, meg virslit. Hát.... nem voltam beosztó az igaz.. 

 Nagyon hideg volt, de simán kibírtam.Kaptam extra kaját is. Konzerv szín húst.. Lábaim fáztak, s rájöttem van ott egy hosszú, barna pad, ami száraz.. Arra felugrok, s máris sokkal jobb. Most már az idő is meggyengült, napozni is tudtam. Sőt kirándulni is voltam megint 2x is. 

Kaptam új tányért, meg újfajta száraz , csont alakú kekszet. Csak  az a baj, alig van belőle.

Azért beosztó lettem, mert még mindig van. Az idei első kis hó is ráesett, de délutánra el is olvadt. Annyi minden mást is kaptam, amik sokkal finomabbak, így ezt most félretettem.

Amit nem szeretek, az a bolhanyakörv cseréje. Ráadásul télvíz idején. Úgy sincs bolha!!!

Egy hete felborult nyugodt kis életem!!!

Egyik este odavetődött egy kis vakarcs, tépett kutya. Olyan ugatással, olyan erőszakosan jött az ólam felé, de oda nem engedtem be, elkergettem. Vicsorgott rettentően, s még rám is támadt, inkább hagytam, had egyen meg mindent, amit az edényekben talál. Ekkor végre elvonult, de a birtokról nem ment ki. Kint töltötte az egész éjszakát, pedig jó hideg volt éjjel. Gondoltam, majd elzavarják a gazdáék, ha jönnek. 

Jöttek is szokás szerint, ez meg a rekedt fazék hangján  ugatta őket veszetten. De nem értem!!! Nem zavarták el!! El kezdték ajnározni, pedig hogy néz ki!!!!!!!!!

Alig van szőre, az is csupa lucsok, loncsos ,össze nem lehet  hasonlítani velem. Sose lesz olyan szép fényes szőre mint nekem.!!!

Egyik nap még én őriztem a házat, feszítettem az ajtó előtt, másnap már ez is ott kevergett.!!

Még ólat is csináltak neki. Ráadásul pont  mellettem. Azóta ,amit adnak enni ,gyorsan befalom, mert nem biztos, hogy ettől a vakarcstól marad még valami.  Tudom én jól milyen az, amikor nincs minden nap mit enni!!! Voltam én is kivert kutya.Talán ez is az???

Sétálni azért mentünk, de ezt a vakarcsot is hozták!! Itt derül ám ki , ki az úr a háznál!!! Én mentem elöl a gazdával, ez meg loholt utánunk  a gazdasszonnyal, aki szidta ám, mert össze-vissza keringett.

Közben elfoglaltam a vakarcs ólját!! Menjen, ahova akar, nekem ez jobb, mert innen kilátok. Olyan erőszakos, van  amikor bejön utánam. Először mindig kizavartam, de már ha nem harap, egy kicsit beengedem. 

Játszani jó vele, jót bírkózunk, futkározunk. A hosszú délutánok így jobban telnek, de az ennivalón még cívódunk időnként.  Tanulja meg, én vagyok az első, s majd ha marad , ehet ő is. Ebből nem engedek.

Bizsu monológja 

Egyik este nagy kutyák kergettek. Előtte  már mások is jól megtéptek, s előlük bemenekültem kerítésen át egy birtokra. Azok a lomhák nem tudtak ám utánam jönni. Mire egy kis levegőhöz jutottam, kiderült van a háznál is egy kutya. Az is vicsorgott rám, de találtam egy csomó ennivalót is, s ha tetszett neki, ha nem, én is ugattam rá, még meg is martam egy kicsit, hogy enni is tudjak valamit erre a nagy ijedtségre. Fel is faltam mindent, ő meg bement a jó kis óljába, de engem persze nem engedett oda. Nem is érdekelt, végre nyugalom lett körülöttem,. Körülnéztem, s találtam egy puha valamit egy asztal alatt, s arra ültem. Nekem ez főúri hely volt, az eddigi hideg hó után. 

 Aggódtam, mi lesz, ha jönnek a házhoz a gazdák. Mit szólnak az én csúf, tépett, szőrnyeteg képemhez. Vajon milyen emberek lehetnek? Gonoszak, s elvernek, elkergetnek, mint már annyiszor,vagy az álmaimban szereplő jó szívűek, akik még szeretni és gondozni is tudnának engem, a kinézetem ellenére. Alapos okom volt az aggodalomra, mert reggel előjött az ólból az ott lakó eb. Mit beszélek itt, nem előjött, lejtett. Az nem is megy, olyan kimérten, méltóságteljesen sétálgat, kizárólag a hó közötti beton úton.  Gyönyörű. Olyan fényes, csillogó , a rövid  szőre, amilyet én  még  nem is láttam. Én sose leszek ilyen, de könnyű a rövid szőrével ilyen tisztának maradnia.

 Egyszer csak jöttek emberek, jól megugattam őket, nem tudtam kik azok. Kiderült ők a gazdák. Hát....szívem a torkomban, a gazda jött egy bottal, ki akart zavarni az asztal alól. Én meg eldöntöttem, egy életem, egy halálom,  önként onnan ki nem megyek.  Ekkor már nem igen ugattam, nehogy megrémüljön, s győzelem!!!!! Megsimogatta a fejem. Aztán kihúzott kézzel, s a hátam is simogatta. Amikor elment onnan, én loholtam utána. Éreztem merről jött, kimentem a kapuig, de nehogy kizárjanak, gyorsan szaladtam vissza. Elöl ott volt a gazdasszony is a másik kutyával. Beszélt hozzám, de már éreztem jó helyre keveredtem. Külön adtak még enni finom szalámikat, ami mennyei volt.  És amit legmerészebb álmaimban sem tudtam elképzelni , ólat is csináltak nekem, a szépséges kutyájuk mellett. Ő azért nem volt elragadtatva tőlem, mindent meg akart enni előlem, de amikor tényleg veszélybe került, hogy  nekem nem marad semmi, elzavartam. Hát elég mulya, eloldalgott.  Amit sikerült ennem, az nekem két napra is elég. Ahogy ettem, ittam, megnéztem az ólam, s amikor a gazdáék elmentek, nyugodtan  bebújtam. Ezt a sok izgalmat ki  kellett pihenni, meg fájtak a sebeim.

 Azóta is minden áldott nap jöttek a gazdáék. Sebeimet is kenegette, kötözte a gazda, majd pár nap múlva jött egy idegen ember, aki jól megszúrkált, de szinte már semmi bajom. Naponta többször ehetek, ólam van, igaz az eredetit  a Művésznő valamiért elfoglalta.Nekem az övé jutott , de nem vagyok válogatós. A lényeg, van hol laknom,s a Művésznővel  már jól  összebarátkoztam. Játszunk  is  sokat, nem zaklatottak, de nem is unalmasak a napjaim.

 Érdekes, időnként  megkötöznek, de nem egy fához, hanem, a madzag másik vége a gazdasszony kezében van, s  megyünk sokat . Először jól megijedtem, mi lesz ebből, de láttam a Művésznőt is megkötözték, de ő örül ennek. Én meg őt figyeltem, s rájöttem, akkor ez olyan rossz dolog nem lehet. Mindig utána megyek, meg a gazda után, s még egyszer sem jöttek felénk nagy szemét kutyák.

 Amikor észreveszem, hogy jönnek a gazdáék már rohanok is a kapuhoz, alig várom, hogy bejöjjenek. Minket ki is szoktak engedni a kertbe,  meg a környékre, s ott olyan jó vágtázni. Mindenhova együtt megyünk, amikor megjövünk együtt iszunk, de enni azért biztonságosabb külön-külön.

Negró:

Olyan  régóta tart már ez a tél, de ketten jobban telnek a napok.

Nagyon örvendezünk, amikor a négykerekű masinával jönnek a gazdáék. Eddig sose merült fel bennünk, hogy mi  bele is üljünk. A múlt héten, a legnagyobb hószakadásban egyszercsak ránk adták a pórázokat.

Azt  hittem kirándulni megyünk, majd kiugrottam a bőrömből. Aztán jött a meglepetés. Gazdaszony már bent ült a masinában, s a gazda beadott elé engem is meg a Vakarcsot is. A baj akkor kezdődött, amikor elindultunk. Kívülről ez egy érdekes masina, de benne, szörnyűség. Mozog, zúg, nem látok szinte semmit.  

Bizsu:

Én meg rettentően  megriadtam. Meg sem mertem mukkanni, csak reszkettem, pedig a gazdasszony simogatott. Két lábunkon álltunk, az első kettővel meg rátámasztkodtunk. 

Végre aztán kiszálltunk, egyből szebb lett a világ. Csak jött az a múltkori ember, megint megszúrta a fejemet, persze hogy visítoztam.

Visszafelé már gyalog mentünk, én örültem, viháncoltam a hóban. Igaz csurom vizes lettem mire hazaértünk, de így sokkal jobb volt.

Negró:

Mindez a borzalom ezzel még nem ért véget, ahogy kiszálltunk.Jött egy nagy csizmás ember, hegyes valamivel megszúrta a fejem. Nem nyafogtam, de nagyon rossz volt, utána olyan kába lettem. Visszafelé szerencsére gyalog mentünk, de most nem esett ez sem jól. Alig vártam, hogy hazaérjünk. Én be is bújtam az ólamba. Mármint az új ólamba, ami eredetileg a Vakarcsé volt. Azóta is abban tanyázom.

A nagy rémület napja óta eltelt már sok nap , az idő is melegszik időnként. Nagyon jókat hancúrozunk, főleg a teraszon,  mert az hómentes.

Amikor kiengednek a kapun, ahogy tehetem, meglépek. Olyan jó kissé messzire elcsatangolni, de valahogy a gazdáék ezt nem értékelik, csak üvöltöznek utánam. Amikor még egyedül éltem náluk   nem voltam ilyen bátor. Most meg jó érzés, hogy  én itt már ismerős vagyok, s nem magamban portyázom, a vakarcs lohol a nyomomban. 

Na, menjünk már ki!!!

Bizsu:

Ahogy a kapun kimegyünk, sok jó szagot érzünk. Járnak arra mindenféle más kutyák, meg állatok. Nagyon jó azt szimatolgatni, de én nem mindig megyek olyan messzire a Művésznő után. Ha hívnak vissza , én rohanok is boldogan. Majd meglátjuk ki jár jobban. Ma egy hónapja jöttem, azóta szinte gondtalan az életem.

 Szimat-szimat

De jóóóóóó!!!!!

Végre vége a hidegnek, nyugodtan sütkérezhetünk, ahol jólesik. 

Nagyon jó dolgunk van, elég sokat járunk a nagy vízhez. Sőt, gazdasszonnyal új utakon is futkározunk, ahol szabadon mehetünk, meg sem kötöz.

A nagy szalmabálák is elkerültek az ólunk elől, most már semmi nem akadályozza a kilátást .

Bekövetkezett, amire rég még gondolni sem lehetett. A kirándulás során olyan melegünk volt, mégrohangálni sem volt az igazi,

többehelyen is ittunk a nagy vízből.

Bizsu keservei

Amióta jó idő lett, örömöm nem határtalan. Lassan már kiszorolunk mindenhonnan.

Olyan jó kis futkosó hely  volt a kerítés mellett. Gazda meg lekerítette az egészet.

Ha nagy rohanásban vagyok, s átugrom, akkor meg üvöltöznek velem, s kikergetnek. Mire jó ez??

Ház előtti nagy beton placcot meg teljesen beépítették.  Pedig olyan jókat bírkóztunk, hancúroztunk ott.

De ez még mindig nem volt elég nekik, a kert felőli kis kerítést a gazda felállította. Én imádtam azokra ráállni.

Attól tartok ennek is vége. Ráadásul előtte kész akadálypályát építettek.

Mindennek a teteje, az ajtó melletti tápos fényes tálunkat áthelyezték a pad végéhez, amin Művésznő szokott sütkérezni.

Mi vár még rám???